S én a vízhez vittem őt
Hitettem magamnak hogy szűz
Férjes asszony volt a kedves
Zilah csillagos éjjelében történt tüz.
Kialvásban lámpák fénye
Madarak, tücskök, hanguk növekvő
Kalandom, esetem a véletlennek köszönhető.
Az utca sarkánál, elhagyatott helyen
Álmos mellein kezeim szaladtak.
Kinyílt játszintként susogtak
Mint elszakított selyem, mely kés pengéjén terem
A fülemben szédülésben viszen...
Keményített szoknya érintette szívem.
Előttem a fák csak dőltek
Lefekvésükben nőttek
S a víz túlsó partján láthatáron kutyák
Ugattak szüntelen, még hangjuk elszállt.
S így mink hátrahagytunk mindent
Földbe ástuk magunkat
Levetettem nyakkendőmet
Ruháját, mellényét szakítottam...
Isteni gyönyört hozott a pirkadat,csókoltam.
Testét semmivel összehasonlítani nem lehet
Holdfény még rajta keveredett
Combjai oly formás alkatok
Fele forró, fele jéghideg
Szaladtunk, mint nyergetlen lovon, vágtattunk
Pirkadaton, elefántcsont színben
Vallomásokat hallottam, reggeli sárgás selyemben.
Mocskos volt testünk csókoktól, homok szemekben
Mégis, szerelmes nem akarok lenni
Mert ő azt mondta hogy szűz
Pedig mikor vízhez vittem
Férjes asszony volt, s ölemben ült.
