Édesanyám kezem megfogva,
Elvitt a húsvétkor a templomba.
Kellő alázattal léptem be oda,
Ott kereszteltek, ott áldoztam.
Az esküvőmet is ott tartottam.
Letérdepeltem a gyóntatószékbe,
Számba vettem, megvallottam bűneim.
Mit tettem, mit vétettem Isten parancsa ellen.
Hol tértem le a helyes útról sok év alatt.
Letérdeltem, bocsánatért esdekeltem,
Fejem lehajtva az oltár előtt imádkoztam.
Kértem a Jó Istent, adjon nekem erőt,
Tudjam mi a jó, a rossz, hogy ne vétkezzem.
Kondrakati - április 12 2009 19:17:48
Versed egyfajta számvetés. A templom az a hely, ahol zavartalanul magadba nézhetsz. Erre mindenki életében sor kerül, nem biztos, hogy a gyontatóhelységben, lehet csak a halálos ágyán, de minek várni addig.
A fonos, hogy megbékélj, remélem neked sikerült.
gufi - április 13 2009 13:53:37
Kedves Yanko!
Húsvéti gyónásod igaz és való.
Régen mikor gyermek voltam, hasonlóan én is gyakoroltam.
üdv:gufi
maximum - április 13 2009 21:28:02
Nagyon kedves és szép emlékeket idéztél fel versedben. Milyen ártatlan egy gyermek gyónása.... üdvözlettel:maximum
. üdvözlettel:maximum
