Sorsfordító
tények,
zajtalan
csendben
kettétörnek
a fényben.
Lelkemben
zúduló
hullám-árja
gátat
tör
váratlan.
Ledönti a
hidakat.
Nem
parancsolhatok
megálljt!
Romba
döntöm
saját
világom.
Ha
felriadok
nyomasztó
álmomból
mivé
leszek?
Ki
lesz
belőlem?
Mi
marad
nekem?
Sancho - április 15 2009 06:46:14
Maximum kedves!
Nézz a tükörbe, s megtalálod a választ.
Bár ezt az álmodat most nem értem.
Grt. Sancho
heaven - április 15 2009 08:06:54
Én úgy értelmezem, hogy nagy kuszaság van benned és ennek teljesen megfelel a versed. Szép lett.
papucs - április 15 2009 10:52:42
Egyetértve heaven-el, én is ezt érzem. Azt, hogy mivé leszel.........
Kis odafigyeléssel az amire vágysz, és ezzel örömet okozhatsz szeretteidnek!
yanko - április 15 2009 12:08:39
Csodálom ritmusod.
Csak úgy lüktet minden sora.
Üdv. Yankó
gufi - április 15 2009 12:46:21
Kedves Maximum!
Saját magaddal harcolsz fenti versedben,
Kusza gondolatok járnak őrülten fejedben.
Ami megírattatott anak bíz nincs megálj,
el kell jönnie, hogy magadra rátalálj.
Mit alkottál ismét nagyon jó lett.
üdv:gufi
HAN - április 15 2009 22:08:56
Kedves Maximum, versed az élet fő dilemmáit taglalja,lelkemet elragadja a vers hangulata,ez is nagyon tetszik
winston - április 16 2009 07:10:00
az álom..hát álmodj még
Peszmegne Baricz Agnes - április 26 2009 21:58:19
Kedves Maximum!
Drámai kérdéssorodra azóta biztos megtaláltad a választ.
Érdekelne az Önarckép. Azt nem írtad meg?
Sancho
