Mert elmúlik minden a kócos idővel,
zöld nyárra is hullik még őszi eső;
most rügy élet pattan az ágak szívében,
a tél hava múltból lett fázós jövő.
Hát bájold el kérlek a tékozló percet,
hagy hordozza szívünk a nyíló reményt;
mert elmúlik minden a kócos idővel,
és nem lesz már gyógyír ha meghal a fény.
gufi - április 16 2009 10:23:22
Kedves Mse!
Ez a pár sorod oly gyönyörű lett,
mit tudatni akarsz egyértelmű és világos.
Vigyázz nagyon a fényre!!!!!!
üdv:gufi
loretta - április 16 2009 21:19:51
Őrizd a fényt! Ehhez hasonló gyönyörű versekkel menni fog.
maximum - április 18 2009 01:19:35
Tetszik mse! Nagyon szép lett!
Papon - április 24 2009 20:05:05
Csak így tovább Mse Húgom!
Igaz az idő is meg a mérték is. Igaz, hol ereszkedő, hol jambikus, de valahol el kell kezdeni, ha érdekel az ilyen "önkínzás".
Üdv.:
Papon
