Séta a parkban
Nélküled
Szívem kalapál
Megremeg
Magányos csend
Egyedül
Nem szól már
A hegedű
A szél süvít
Odakint
Szemed reám
Nem tekint
Emlékeim így
Felidézem
Akkor nélküled
Féltem
Te jöttél és
Megnyugtattál
Nekem szerelmet
Adtál
Úgy éreztem ez
Megmarad
Mégis elvesztettem
A fonalat
Megrendült benned
Bizalmam
Fontos vagyok-e még
Mint hajdan
Csak mondod ezt
De nem érzem
Nélküled sétálok
Tovább, az égben.
gufi - április 16 2009 19:54:33
Kedves Erzekiseg!
Versed segély kérés remélem kinek szól meghallja.
És majd akkor nem kell többé egyedül sétálnod a parkban.
üdv:gufi
winston - április 16 2009 20:01:50
szép lett és beletörődő..
Torma Zsuzsanna - április 17 2009 09:10:42
Kedved Erzekiseg!
A legtöbb szerelem elmúlik egyszer, így, vagy úgy. Persze nem mindegy, hogy hogyan és mikor!
Ne bánkódj, sétálj inkább a parkban egyedül a szép emlékekkel, az égen való sétálást pedig hagyd még, úgy is előbb-utóbb odaérsz,...odaérünk mindannyian. De az sem mindegy, hogy hogyan..., és mikor!!!
