Hangyamód szorgoskodom
hogy összeférceljem
múltamból a jelenem
hogy megérthessem
s elfeledjem holnapra
minden sérelmem.
Kitörve árnyékomból
a negybetűs életbe
sodródva lágy folyónak
habjába vetődni
nem félnis s aggódni
csak árnak dőlve úszni
futni fel hegyekre
látni vad madárrajt
kiterjesztett szárnnyal
lebegni az űrben
börtönajtóm ezért
magam tépem széjjel.
Kifutok a térre
a kockarács-világból
feloldozom múltamat
apámat s anyámat
ellazulva magamra
csatolom a szárnyakat
felejtem szobám falán
a baljós árnyakat
S vörös-kékben virít
ma az egész világ
feloldódva boldogan
színes festékfoltokban
csicsára mázolom
fölöttem az eget
s felöltöm vadiúj
napszemüvegemet.
Torma Zsuzsanna - április 17 2009 11:53:58
Kedves Zsanna!
EGy nagyon jól sikerült verset küldtél. Jó, hogy kiszabadítottad magadat a "dobozodból", és felcsatoltad szárnyaidat, s végül felöltötted vadiúj szemüvegedet.
Ez olyan, mintha egy új álarcot öltenél, bár a szíved még fáj, de megpróbálod másik szemüvegen át szemlélni a világot!
Néha ez be is válik!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
gufi - április 17 2009 15:27:16
Kedves Zsanna!
A betyárossát, ez aztán csuda jó lett.
Bele lazán, így kellene élni az életet.
Ez nekem igazán, nagyon meg tetszett.
üdv:gufi
heaven - április 17 2009 20:07:59
Pörgős, fiatalos. Jó lett.
Halálosan jó vers,dallamában, gondolatiságában és szabad szellemű képeiben is magával ragadó....a bölcsességed megerősíti mondanivalód fontosságát...igazán szívből gratulálok!!!
Szeretettel
szí.
bZsanna - április 18 2009 11:23:33
Köszönöm, aranyosak vagytok, nagyon-nagyon köszönöm, de én mindent Jézusnak köszönhetek, s most e versemmel egy ambivalenset fogok beírni; attól tartok, az kevésbé fogja tetszéseteket elnyerni, pedig nekem Ő a sirály-Király!
