Szemeim oly tiszták
S magam felé nézek
Mint egy jó mosdatás...
Utána versekben beszélek.
Sírok között látok romokat, sok szépet
Közöttük nyújtózkodnak szirmaikkal
Sok virágok, fel az égnek.
Kezemben koponyát én tartok.
Hústalan...szem üregét, nézését feszíti rám
Sziszegve mondom szerepemet, részem:
Ő, nekem mindenem, mert
Ott lesz ő is hol örök szobám.
Szomjasan én olvasok
Híres költők sorait.
Éveim, gondolkozásom megmarad...
Hideg ráz, mint új földön
Szibériában, kiáltásom egyszerű hang.
Mikor vén leszek én újra
Foglalatosságom...gyomláljam a füvet,
Lelkem újból azt kívánja:
Hitem hagyja szakállamat nőni
Verseljek szabadon, az értelmiség szava ez.
Majd egyszeriből a Világ előttem bezárul
Fehérség takarja fekete szemeim
Szemhéjam csukódva beesik.
Örök álmom lesz...
Senki, tudni nem fogja
Édenkert a sétálóm
S a pokolban koporsóm egy zuhanó csend
winston - április 27 2009 06:54:16
könnyed cím-majd súlyosan zuhanó szavak, gondolatok...nagyon tetszett
gufi - április 27 2009 11:07:54
Kedves Elemér!
Ezek nem firkálások, hanem mély gondolatot ébresztő írások.
üdv:gufi
reitinger jolan - április 27 2009 16:30:33
Szívesen olvasom "firkálmányaidat" mindig.
Szeretettel Joli
loretta - április 27 2009 17:27:28
Bizony nem firkálások a verseid. Én is mindig szívesen olvasom őket. Remélem, még sokáig "beszélsz versekben". Sokan örülnénk neki.
