nem számolom
a percet
hisz az idő útja
végtelen
emlékek fűznek össze
veled
mint földet
a tengerek
neked fiad voltam én
unokáimnak -
gyere papa mesélj
az idő vásznáról hiányzik
a legszebb szín
szemed melege
s a puha kéz
mivel betakartál
ha fáztam
esténként
piros kartonból
kivágott szív
rajta ablakocskák
s odaírva
/Szeretlek Édesanyám/
nem sírok
csak hullnak könnyeim
mint
megáradt patak
feláztatva arcom ráncait
évtizedek
nyikorgós szekeréről
néha visszanézek
ott állsz a ház előtt
s integetsz
szemeid szomorúak
mint téli hajnaloké
de azért hallottalak
néha
vidáman kacagni
szemedből akkor is
kicsordult a könny
letérdelve szeretném
most fáradt kezed
megcsókolni
de a hideg kő
elűzi álmaim
múlhat az idő
de a szeretet tüze
meggyújtja
bennem
az emlékezés
lángvirágjait
reitinger jolan - április 30 2009 17:06:00
Nagyon szép a versed. Legyen édesanyád mindig is a szívedben, őrizd emlékét szeretetben.
Szeretettel Joli
gufi - április 30 2009 20:01:48
Kedves Alkotok!
Gyengéd versed,megkönnyezem,
a szeretet tüzére vigyázz feltétlen.
Őrizd édesanyád kedves emlékét,
óvd mint valaha ő óvta gyermekét.
Szeretettel:gufi
piedone - április 30 2009 20:31:21
Kedves Alkotok!
Nagyon szép.szeretettől sugárzó verset olvashattam Tőled!
Illik is most ide,közelgő Anyáknapja alkalmából.
Üdvözletteliedone.
winston - április 30 2009 22:35:38
ez olyan gyönyörű lett, hogy megkönnyeztem..
bZsanna - május 01 2009 13:34:06
Szép ez a vers. Majdnem feldúlt, mert én esetemben is Mistletoéhoz hasonlőan, az apus ment el a más világba Gratulálok bZs
Santos - május 01 2009 16:53:29
Köszönöm,hogy elolvastátok és véleményt mondtatok róla.
iedone.
