|
Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|

(X-nek ajánlva)
Mint ki vesztes, nagy dühével
Páncélodnak úgy feszültem
Dúlva dúlni vak hited..-
Beton kemény Bábeled.
Kő-kerített kőszívedre
Fontam vérző szavakat,
Igét mondva, esdekelve
Engem ütött kőfalad.
A fallabdát, mint a borsót
Ütötted a szervát vissza;
Hullanak a sírva hányt szók
Peregnek magamra vissza.
De nem nyugszom és nem alszom
Felkelek, hogy újra mérjek
Szíved páncélingjére egy
Igen súlyos vereséget:
Mint kölykétől fosztott medve
Neked rontok és széttéplek
Fölkaplak és láncra verve
Haza szállítom a szíved.
bZs |
|
|
- május 05 2009 12:35:09
Szia András! Igen ebben a periódusban már vigyáznom kell, nehogy elkapjon a "szent Anti" tüze, de a Hóseás prófétánál vannak ilyen kijelentések, hogy Isten széttépi a szívük borítóját, de akkor is megváltoztatja őket; szerintem valahol ez is szeretet, meg az is, ha egy nő harcol a férjéért, hogy ne "tévalyegjen" De tudom, pedig férjnél sem vagyok   |
- május 05 2009 15:05:18
Kedves Zsanna!
Neharagudj de a végén mosolyogtam, versedbe teljesen elkalandoztam, láttam amint nekirontassz és szívét kitéped,
aztán hazaviszed győzelmi ereklyének.
Versed szuper jó lett.
üdv:gufi |
- május 05 2009 18:47:51
Kedves Zsanna!
Ha küldetés, akkor ószövetségi. Vigyázz vele! Az indulat kicsit csodálatot szül a kívülállókban...Ezért csodáljuk egy kicsit e verset... Indulatból Jézus is csak egyszer...és nem szólt előre...nem fenyegetőzött...kiverte őket...
Kőtörő küldetés...Vigyázz, a kő összetörve is kő marad! Nem dúlva dúlni, törni kell... valami más módszer...
Tökéletes, jól megszerkesztett versedhez gratulálok.
Szeretettel: Ági |
- május 05 2009 19:26:01
Szia Zsanna!
Nagyon jó! Sok féle harcászati mód van, Te ezt választottad. Szimpatikus.
De tudod: Nem megszerezni nehéz a Férfit, hanem megtartani, hiszen 98 százalékuk esendő. Nagyon tudom sajnálni őket!  |
- május 05 2009 20:08:30
Kedves Zsanna!
Az 'asszonyállat' a felszínre jött belőled. Nagyon tetszik.   |
- május 05 2009 20:15:20
bZsana kedves!
Versed kitűnően érzékelteti anyatigris hajlamod. Hogy szíved szerető és el nem engedő. Bizony jól tartsd meg azt, kit szeretsz, ha oly esendők is vagyunk, de vigasztaljon hogy olyan kapós.
A küzdelem ha nemes, ha aljas is, jó tulajdonság.
Grt. Sancho |
- május 06 2009 07:49:47
Ha férfi lennék Veled sem lennék haragban. .
Kifejező versedhez gratulálok.
Szeretettel Joli |
- május 06 2009 12:10:21
Visszajöttem, hogy megköszönjem nagyon érdemes hozzászólásaitokat és dicséreteket. Harmat, teljesen igazat adok, az üzenetem eléggé ószövetségi lett. Köszönöm Elenor, gufi , Harmat, Jolika, Sancho, András és Heaven; azért is elgondolkodtató, hogy a kegyelem korszakában egy ilyen vers nem visszatetszést váltott ki belőletek, hanem pozitív gonolatokat, mert így viselkedni ma egy nőnek nem hogy nem illik, de határozottan olyan Liptai Klaudiás, olyan vehemens. Az az igazság, hogy a bennem dúló érzelmek karikatúrája ez a vers; egy kicsit játék is a szvakkal rímekkel; úgy sem tenném meg soha; még egy pofont se tudnék adni az illetőnek. Puszi Néktek, bZs |
- május 06 2009 12:11:41
Gondola neked is köszönöm, téged kifelejtettelek, bocs |
- május 25 2009 08:25:28
"Mint ki vesztes, nagy dühével
Páncélodnak úgy feszültem"
- Hogy "feszül" vagy küzd a vesztes? A vesztes az vesztes. Kiszolgáltatott a súlyos törvénynek, amely a győztes joga és hatalma a legyőzött fölött. A vesztes sorsa az orr lógatása. A vesztes már nem küzd. Akit sarokba szorítanak, annak lehet harcias dühe, de a vesztes állapothoz én a harciasság tettrekész lendületét nem társítanám.
"Beton kemény Bábeled."
- Kissé zavaró a képben, hogy Babilon építményei agyagtéglákból készültek, nem kőből, főleg nem betonból. Az archaikus város és a modern építészeti eljárások betonjának összekapcsolása (jóllehet, már a rómaiak is használták a betont, messze előttünk és jóval a mezopotámiaiak téglái után) különösen kényelmetlen. Aki írni szeretne, annak nem árt, ha előtte olvas is egy kicsit. A kifejezés még ügyefogyottabbnak tűnik föl, ha figyelembe vesszük, hogy "Bábel tornyának" lényege, hogy alapja ingatag, lényege talmi, maga a hiábavalóság, sorsa ezért a pusztulás. A beton ezzel szemben a szilárdság, a rendíthetetlenség képzetét hordozza.
"Kő-kerített kőszívedre
Fontam vérző szavakat,"
- Egy másik ember szíve, mint kőből épített, bevehetetlen erőd jelenik meg. Ez rendben van. A lírai én az előbb még dúlva dúlt, most pedig fonással ostromol egy várat? Fonással ostromolni? Vesszők fonását egykor alkalmazták védművek és sáncok kialakításánál, de ostromnál? Újabb fából vaskarika: fonással küzdeni - fakanállal csatába indulni...
És vajon milyenek azok a "vérző szavak"? A vérző test sebes, töredékes, erőtlen.
Egy "költő" szavai töredékesek és erőtlenek? Úgy tűnik, túlságosan is...
"Az igazi mű, maga az ember." - vallja egy általam igen tisztelt gondolkodó, aki valóban ismerte a világ ilyen-olyan jelenségeit, és azokat magas nyelvi színvonalon le is tudta írni. A költő az az ember, aki lát és ért, örök törvényeket ismer fel, felfogja a jelenségek valós összefüggéseit, a dolgok egymással való rokonságát - vagy éppen ellentétét. A fűzfapoéta pedig az az ember, aki rímeket farag egymásra dobált szép szavakból. A "szép szavak" csak lexikális egységek, amelyek mögött nem áll egy mélyebb és magasabb megértésből fakadó tágas és differenciált fogalmi kör, amely a valósággal jelentékeny egybeesést mutat. Így a "szép szavak"nem alkalmasak arra, hogy tömören és megrendítő erőteljességgel írják le a valóságot.
"Igét mondva, esdekelve
Engem ütött kőfalad."
- Szó sincs már itt dúló harciasságról, valóban a legyőzött jelenik meg újra, aki nem tehet egyebet, mint esdekel. (Miután valamiféle "igékkel" való próbálkozása sikertelennek bizonyult. Nyilván ez valamiféle rituális-mágikus-okkult praktikára utal, amely egy - a nyílt küzdelem lehetőségétől már elesett - legyőzött ember titkos fegyvere. De vérző szavú költőnk "igéitől" nem dől le a fal, mint a kürtök hangjától Jerikó, hanem maga morzsolódik föl valamiképpen. Erőtlen szavak, sikertelen ostrom. Ezt értem. De ha a fal nem dől le, akkor hogyan "ütődsz meg"? Neki mész, mint a vak ló?
"A fallabdát, mint a borsót
Ütötted a szervát vissza;
Hullanak a sírva hányt szók
Peregnek magamra vissza."
Páncél, csatározás, erődített falak és ostrom. Egy lovagregény hangulatát idéző képsorok után most hirtelen megjelenik korunk divatos, ultragizda sportjának fogalma, a squash, lazán egybekeverve a "falra hányt borsó" közhelyével. Én fallabdáztam már, és a borsó lenne az utolsó, ami eszembe jut róla - még azt az egy labdát is igen fáradtságos eltalálni. Ha verset írnék, akkor pedig óvakodnék az olcsó közhelyektől.
"De nem nyugszom és nem alszom
Felkelek, hogy újra mérjek
Szíved páncélingjére egy
Igen súlyos vereséget:"
- Legyőzött hősünk újra lovagias harcba indul. (A squash és a páncéling képzetei csiklandósan egybekapcsolódtak az elmémben - ha már így összehoztad őket. Vicces lenne páncélingben squash-solni... Még könyű kis pólóban is ickás egy kicsit...)
"Mint kölykétől fosztott medve
Neked rontok és széttéplek
Fölkaplak és láncra verve
Haza szállítom a szíved."
- Hoppácska! A vesztes, aki elszántan dúlva harcol (?), egy vasbeton szilárdságú Bábel ellen (?), majd fonódva-szabódva vérző szavakkal és szívvel esdekel, sportos szerválgatós évődés után sírdogál, majd ismét lovagias csatába indul; végül leplezetlenül kitör költőnkből a vadállat. A barbár lény, aki kulturáltság hiányában méltó és érdemi kommunikációra nem képes, bunkósbottal fejbe vágja a másikat, és elszedi, amire szüksége van. Szép...
Ez a versecske természetesen még csak kritikai megítélés alá sem vonható. De itt áll, és valamiképpen a valóságban megjelenik. És mint ilyen, jelentéssel bír.
Szerzőjének nemcsak mondatai, gondolatai zavarosak, de érzelmei is. Nem arra gondolok, hogy valakinek a lelkében ellentmondásos, paradox érzések támadnak valamivel, vagy valakivel kapcsolatban, mert ez bizonyos szinten az érzelmi gazdagságba belefér, sőt az olykor ezt meg is követeli. Van itt valami más, ami nyomasztóan patologikusnak tűnik...
Ha ez itt egy versbe öntött szerelmes évődés és szenvedély, akkor a szeretet egy torz formája tárul elénk. A szeretet-szerelem lényege az egységre való vágyakozás és törekvés, mely az emberi létünktől elválaszthatatlan közösségi-szociális-társadalmi létmódban gyökerezik. Minden méltón megélt emberi kapcsolat alapja a kölcsönösség, és nem az őrjöngő követelőzés és a birtoklás.
 |
- május 29 2009 19:33:26
Kedves Suteh! én szinte minden szavaddal és őszinte kritikáddal egyet értek, csak azzal nem, hogy az igazi szeretet-szerelem az nem birtoklás. Az én hitem szerint az igazi szerelemben a két személy - aki két különböző nem képviselője - , igenis birtokolják egymást; a férfi leteszi az életét a feleségéért, a nő leteszi az életét a a férjéért. Én konzervatív vagyok e kérdésben |
- június 03 2009 00:03:21
Pucér fenékkel jövünk a világra, és nem is viszünk el semmit magunkkal - hacsak azt nem, amit a fejünkbe és szívünkbe gyűjtöttünk... Semmi nem a miénk, csak használatra kapjuk a Teremtőtől. Én nem vagyok materialista, mint körülöttem az emberek, én még az anyagi javakat sem szívesen gyűjtögetem és birtoklom. De a másik embert birtokolni, mint valami tárgyat? Archaikus nyelvi környezetben értelmezhető, de különösen egy "költői" szerelemben - aggályos.
Egyébként az igazi szerelem igen ritka, ahhoz két olyan ember kell, akiknek léte bír némi mélységgel és magassággal. Az ilyenből pedig ebben a világban egyet is csoda lenne találni.
Kb. száz évvel ezelőtt egy igen komoly és szellemes gondolkodó azt feltételezte, hogy a házasságok 50%-a gazdasági alapon jön létre, 40%-a a hiúság számlájára írható, 10% fő motívuma pedig a szexus. Ma már házasság sincs, a nők gyakran beérik a konkubinátussal is (ágyastársi kapcsolattal), és agyonerotizált világunkban a szexus lehet, hogy nagyobb százalékot képviselne, de lényeg az, hogy szerelemről a slágerszövegek fecsegnek csak. A legtöbb ember a birtokvággyal rokon sóvárgását téveszti össze vele. Az igazi szerelem minőségi emberek között jöhet csak létre, és ritka, mint a fehér holló, vagy éppen a jelentékeny emberi lény...
A költői magasságú, éterien tiszta szerelem lényege éppen nem a birtoklás, hanem a rácsodálkozás, a szemlélődés jegyében áll.
Nickem nem Suteh, hanem Sutekh, amely az angolszász tudományosság nyelvén a magyarban Szét néven ismert, a heliopoliszi teológiához tartozó egyiptomi istenség nevének egyik írásmódja. A Szét már foglalt volt, vagy valami ilyesmi miatt választottam ezt az inglis verziót...  |
|
|
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 10. szombat, Ármin, Pálma napja van. Holnap Ferenc napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|