|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
Állsz némán mozdulatlanul,
tekinteted messze réved el,
szemben ott a túloldalon
nincs más csak kőrengeteg.
Szíveden is ott ül egy,
súlya lassan a mélybe húz,
ledobnád magadról,de nem tudod.
Állsz némán mozdulatllanul,
tekinteted messze réved el,
hiába tárod ki ablakod,
rajta a fény hozzád nem jut el.
Bánat nyomja most lelkedet,
erőtlen,gyenge két kezed,
úgy húz egyre le ez a kőrengeteg.
Kőrengetegből építettél falat,
mely nem engedi át a reményt,
úgy lépnél csak egyet-egyet,
hogy tudjál újra megbocsájtani.
Lábaid nem visznek sehová se,
békítő szó sem hagyja el ajkadat,
összeroskadva ülsz az ablakod alatt.
Holnap majd új nap virrad rád,
s hoz majd hitet, új reményt,
talán majd jelet is küld az ég,
hogy szíveden felolvadjon a jég.
Ha majd újra kitárod ablakod,
s érzed, megérint a fény,
lesz majd elég erőd megbocsájtani. |
|
|
- május 06 2009 19:25:42
Kedves Era!
Nagyon komoly,nehéz fájó vers, de a sors talán kegyébe fogad.
Megbocsájtja azt amit megvallassz.
üdv:gufi |
- május 06 2009 19:54:10
Kedves Elonor!
Igy igaz, a reményt sokat jelent, nélküle semmi nincs!
üdv.
era |
- május 06 2009 19:55:48
Kedves gufi!
Kicsit félreértetted a verset szerintem. Megbocsájtani annak kell, akit megbántottak. Erről szól a vers, nem egyébről.
üdv.
era |
- május 07 2009 13:49:18
Remélem, hogy lesz erőd megbocsájtani! Fájdalmasan szép lett.  |
- május 07 2009 14:03:53
Kedves heaven!
Ez már egy régebbi vers! Általában hamar megszoktam bocsájtani mindenkinek!
Köszönöm,hogy olvastad!
üd.era |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 26. szerda,
Izsó napja van.
Holnap Gáspár napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
