Egész lényünkkel kajtatott vágyak,
Mámorban töltött percek órák során
A teljesség ízével a szánkban
Kutatjuk egymás csodás testét
Lelkünk kiszolgáltatott bábja
Enged a vágynak, miért ne tenné?
A legédesebb harc ez, melyben
A szerelmesek győztesekké válnak
S ha mégis elveszti a csatát:
Azért a pár pillanatért
Melyben lélegzete is elállt
Melyben közel érezte a halált
Bár sosem élt ennyire igazán
Azt gondolta, hát van Isten
És nem vagyok neki mostoha
S bár elszállt minden remény
Vagy tán nem is volt soha
Az az érzés- mindent megért.
heaven - május 15 2009 11:01:15
Csodaszépen versbe szedted, amit a szerelemről, a vágyról tudnunk kell.. Tetszett.
zeszti - május 15 2009 11:26:44
Köszi mindenkinek, örülök hogy tetszett. Én meg annak az embernek szeretném megköszönni, akivel mindezt átélhettem/átélhetem: köszönöm
