Fűzz gyöngysort fátyolból,
Szőj álomból kelmét.
Úgy telnél, mint a drága idő,
Korhadt miliő roskad körém.
S nő fölém egy felhő-szikla,
Virág szirma, dallama hull reám.
Idiómám közhellyé hervad,
Tompa szarvad szúrja árnyékom.
Fájó nyom lépked agyamban,
Árva avarban bújik a szellő.
Múltad sellő a habok közt táncol,
Jelened láncol holt jövőnkhöz,
Melyben az eljövőhöz futnék
S ha tudnék súgni,
Galambként búgni vágyok.
Majd lelkedbe vágok barázdát,
Melyben hazát lel a fertő.
Az ifjú felnő s érett már,
Koporsóra vár, de azt eltemették.
Korhadt anyagát elfeledték s vele engem is,
Mikor a tenger is sótlan,
Én holtan vágyom feléd.
