Éj sötét mély feszül
tátongó csend körül,
titkoknak kamrája
földbe nyúló kereszt,
mindenség magánya
rád kúszik, nem ereszt.
Ezer év türelem
gyűrt csókja cseppeken,
majd lágyan elgördül,
követ él örökül.
Elpihen a béke
múlt lehunyt tükrében,
nincs mi felkeltse
hideg tenyerében.
Nyirkos ujjal érint
máladozó lelket,
szívedbe elhint,
időtlen szűz percet.
heaven - május 15 2009 12:00:17
Szép versedhez gratulálok!
Szomorúságod érződik.
gufi - május 15 2009 12:11:01
Kedves Mse!
Nagyon szépen megrajzoltad a barlang misztériumát.
Gördülékeny dallamos versedhez gratulálok, nagyon jó lett.
üdv:gufi
Sancho - május 15 2009 16:09:46
mse kedves!
Törékeny lelkedre angyalok vigyáznak, s ha könnyed kicsordul, az angyalszárnyak eláznak. Felszáradnak, napkorong fényénél eleven,
szomorú az ilyen szerelem.
Grt. Sancho
winston - május 15 2009 21:02:43
köszönöm, bár valójában egy cseppkőbarlang érzelmeit próbáltam életre kelteni
piedone - május 16 2009 09:39:33
Kedves Mse!
Sikerűlt felidézned bennem azokat az érzéseket amit egy barlangi látogatáskor szoktam átélni!
Szépek a képek és a gondolatok!
Szeretetteliedone.
Papon - május 20 2009 12:42:22
Kedves Mse!
A végkicsengéssel egyet értek: ezeredévek mikronjaiból épült karsztcsoda békéje, örökkévalósága templomi áhítattal hatja át az embert.
Üdv:
JOE
Sancho
iedone.
