Falakat dönt le, elsöpöri kínzó vágyaimat,
álruhát ölt magára, felismerhetetlen alakokat..
A földre kényszerít legyőzhetetlennek hitt erejével,
van, amikor a fellegekben szárnyalok égető tüzében.
Felülkerekedni nem enged szeszélyes önmagán,
mimóza lelkére titkos szelencéjében vigyáz.
Megfejteni talányát évek óta próbáltam,
mostanra ott kuporgok a győzelem kapujában.
minap ...a közelben, ott kuporogtam' én is
de magányodban, oly-annyira magadba merültél,
hogy nem törődtél a szellővel,
ami cirógatott
és elfelejtetted megéljenezni...a felkelő Napot
Szeretettel, bé.
yanko - május 27 2009 13:39:39
A győzelem kapujában kuporog a magány
Szép versed megfejteni, kinyitni a titkos szelencét.[center]
Szeretetel olvastalak:
Yankó[/center]
reitinger jolan - május 27 2009 17:29:10
Remélem a kapu döngetés nélkül kinyílik.... még eső előtt
Szeretettel Joli
HAN - május 28 2009 16:46:22
Kedves Heaven!versed felülmúlhatatlan!Az érzés olyan mint egy motor,hajt!Nagyon tetszik!szeretettel HAN!
heaven - május 28 2009 19:58:29
Köszönöm, kedvesek vagytok.
Sokat jelent nekem.
jomolnar - május 29 2009 10:46:53
Szép a versed. Szép metaforák, költői képek. Gratulálok: jomolnar
bé.
