Olyan vagyok mint a korhadó fa
Csak vagyok, haldokolva
Szólni nem is akarok
Hátha még most is zavarok
Most még szólni sem mer
Be nem áll a szája reggel
Olyan vagyok mint egy árva
Aki be van zárva
Börtönében elhervadva
Imádkozik a magasba
Lehet gyorsabban is élni
Nem kell tőlem félni
Olyan vagyok mint egy szomorú bohóc
Akinek a haja egy merő kóc
Nem vagyok egyedül
Szívemen a fájdalom ül
Nem kapom meg azt az egyet
Mindenkinek az kell ami nem lehet meg
Olyan vagyok mint egy lepke
Szállnék én de esik az eső
Összeragadt szárnyaimba nem jóleső
Fájdalom hasít alig fogok megélni mint egy tiszavirág
Ha engedi a világ
Hogy tovább essen rám a könnyed
Így halok én szörnyet
A sok olyan közt elfelejtem hogy én, én vagyok
Belőlem még egy nincsen e Földön
Nem is lesz soha már
Mikor már a kukacoké vagyok
Te leszel aki virágot hoz síromra
És akkor megköszönöm
gufi - június 07 2009 16:08:59
Kedves Sallowswan!
Versed pesszimista hangvételű, végig szomorú húrokat penget.
Az utolsó két sorod viszont pozitív, ha kapod a virágot mit meg is köszönsz azért mégsem oly nagy a közöny.Akkor még várható
egy kis közös öröm.
üdv:gufi
