Életed tüze
mely felperzselt
mindent
úttalan-utak
árkaiba szédít
már csak gyenge
olcsó félhomály
a múlt
s egy nyalábolt láng
mi az égre gyúlt
fejed fölött
szikrákat hány
kisírt szemű
felhők takarása
tested fedi
s körbevesz...
szétfoszló múltad
selyemkendő fénye
lobog szemedben
mert
gyónod mi fáj
s a remény
mi vár
mégis féltőn
rebegi lázas imád...
mert kell élned
úgy hogy
szép legyen
kéz a kézben
semmit
nem sietve el
rétek ágyán
bámulva galambokat
érezni mit a szív
ma csak neked ad
elsírni minden
könnyet kegyelmet
szorítva magadhoz
tüzes szerelmet
melyet megáld
az ég
mely lelkedben ég
örökre...
úgy legyen!
