Sírva festő emberek,
Egymást kereső kezek
Ez vagy, te is, ez vagyok én is
Az én festményem őrült banális
Tied talán mégőrültebb, ijesztő
Én akarok lenni az örök felejtő
Vékony arc, hirtelen vonalak
Kezem remeg, mégis könnyen felrakott alak
Nem vagyok, se költő, se művész
Neked persze csak azt kell eldöntened merre is mész
S ha eldöntted, megyek-e veled
S követem-e mindig hogy merre jár a szemed
Követlek a festményeden át
A balkezes persze sohasem ismétli önmagát
Ismerősen hangzol
Vajon honnan, nem hallotalak már valahol?
Valahol, ahol sírva ellehetek
Ahol nem csinálhatok mást csak festhetek
Lyza - június 14 2009 14:10:56
Kedves Swan!...Miért sírsz?...Hisz a festő is lelke darabjait festi színekbe!...Ettől szebb nem is kell!...Pláne ha még költeményt is ír hozzá!......Szeretettel: Lyza
heaven - június 14 2009 19:44:48
Nagyon megható, kívánom száradjanak föl a könnyeid!
...Szeretettel: Lyza
