Milliószor születve
Milliószor meghalva
Nem látva a partot
Remélve haladva
Úszni csak úszni
Feledted az ég
hol beborul
Hol tiszta kék
Úszva, futva mászva
Kúszva csak előrébb
Vonszolva magad
Múltad rettenetes terhét
Ádám mondd
Meddig bírod még
Felérve a csúcsra
Őrült ájulatban
Mélybe veted magad
Hányszor még
Véresre tépve az élet
Halvány testét
Nyughatatlan
De lázad benned
A vér
Hiába ordít hegyek
Mögött a szenvedés
Sátán korbácsa
Rút szenvedély
Béklyót vet lábaidra
Mert lelked
Még az övé
Ádám mondd
Meddig bírod még
Feledve az éden
Édes illatát
Miattad lángokba
Borult a világ
Te voltál az ki
Félelmében
Istenért kiált
Megtört agg
Újszülött holnap
Vajon agyadba
A sátán mit lophat
Ha nem erősíted
A hittel magad
Ádám mondd
Meddig bírod majd
Lyza - június 21 2009 11:59:16
Gyönyörű, hittel, reménnyel s aggódással teli versed nagyon tetszett!...Főleg ezeket a rövid sorokat nehéz tartani, hogy értelme is legyen!...Gratulálok szeretettel: Lyza
Torma Zsuzsanna - június 22 2009 08:49:55
Kedves Santos!
Egyetértek az előttem szólókkal. Hit nélkül azt hiszem sokan nem tudnák végigélni a számukra kijelölt utat.
: Lyza
