Még mindig kételkedem,
hogy szavaimmal ártatlanul meg ne verjem,
megverite már vagy megveri majd őt az Isten!
Még mindig nem hiszem,
pedig kétség hozzá szinte nem fér, hiszen
egy kenyeret evett velem s itta a bort.
Vajon rám szállott lelke fertője,
s engem is felkért volna egy keringőre
két árulás között, Uram segíts !
Ha valóban így lett volna,
egy tanítvány vagy mester se jöjjön a toromra.
Istenem ostorozz meg és tekints
rám!
Arcomon csattantak hazúg s irigy szavak.
Miként lehet megbocsátani
ha a feloldozás elmarad ?
Isten adj hitet!
Add, hogy Júdás melegétől undorom legyen
s vígasztalan szívem menedéket árnyékában ne keressen
vajon valóban megöleltem Júdást
Uram?
Szólj ha rám ragadt lucskos szavainak piszka
hogy lemosthassam magamról míg bőrőm be nem issza
hogy lekaparjam nyelvemről a hazúg szavakat
meg ne botránkoztasson senkit
ha sokat hallgatok.
Megöleltem vajon Júdást?
Júdás mondd felismertél?
S én is Júdássá lettem ez ölelésben?
Ki is ez a Júdás?Mit akar?
Kötelet nyaksála miért takar,
Uram segíts rajta
s ne hozz bajt rá sem, adj neki olyan fajta
hitet amit már tőle ezután csak te kérhetsz számon,
mert gondolataim róla e ez ölelésről, ki nem ejtem ezután a számom.
Jampa - június 22 2009 15:55:04
Kop-kop!
Tetszett a Judás ölelés dilemmád. Azt hiszem itt eltévedt az ujjad, nézd meg kérlek! 3. sor "megverite már" Jampa/Aida
reitinger jolan - június 22 2009 17:07:27
Már akkor is a pénz.... volt az úr
Kifejező versedhez gratulálok.
Én mindig olvaslak, ha ritkán is térsz ide hozzánk és megértelek, hisz nem mindenkinek van ideje ilyesmire.
Szeretettel Joli
heaven - június 29 2009 16:07:51
Elgondolkodtató, tanulságos vers.
Jampa/Aida
