Mikor álomittas arcod
vonásait átrajzolta
a nappal lehelete, s a csend
megült az ereszcsatornán, karod
ölelésben feloldódtam,
mint mondatban a gondolat.
Lelkem meztelenségét
óvó karod burkolta,
s útra kelő lábam alatt
megcsendült a világ. S most
emlékeim foszlányaiból
ötvözlek képpé, teremtem
valóvá a szétmálló valót;
fényből, árnyból, színből, hangból,
illatból s apró mozdulatból. –
Megfognám a szökkenő képet
s szemem keretébe szögezném.
(2008.12.14)
kormi37 - június 24 2009 10:58:30
Amikor valakit meglátunk és szíven üt minket, benne marad a szívünkben lelkünkben. Fogdd és ne engedd el soha, mert a sors ezt nyújtja. Üdv. Kormi
Lyza - június 24 2009 11:00:57
De szép is a reggel a kedves karjában!...Gyönyörűen megírtad, kedves Jampa...Gratulálok!!...Lyza
gufi - június 24 2009 12:45:31
Kedves Jampa!
Gyönyörrel képzett reggeled,az emlék csodás képe lett.
Vigyázz rá nagyon, tartsd becsben amíg csak lehet.
üdv:gufi
Maryam - június 25 2009 00:46:54
Mi ez, ha nem a szerelem? Akkor is rágondolsz, ha nincs veled...benned van...nagyon szép.
