Bükkerdőnek rozsdás a ruhája,
Olyan mint betegnek arca melyen ott a halál.
Látomásaiban rózsák soka nyílik,
Meddő édes zene,falevél...lehulló vihar-virág.
Félénken,hangtalanul,nyomtalanul
Csordogál egy patakocska fenyők között,
Úgy mint haldokló mellett lépkedő barátok
Nehogyan felkeltsék őt,az álmok.
Vándornak könnye magától nem jön,
A természet szomorú most .
Mindenki fájdalmát érti
Búsan a könnyek is átölelik...az Ősz fájdalmasan beköszöntött .
Lyza - június 27 2009 09:27:26
Szépek az őszi képeid, de még ne hívd, jó?......Még legyen nyár!.......Lyza
rea - június 27 2009 15:31:27
Fájdalmas őszöd nagyon tetszett!!
Szeretettel:Rea
gondola - június 27 2009 19:49:43
Szia Iytop!
Ez bizony valóban fájdalmasra sikeredett! Talán most ilyen a hangulatod is. Te mindenkinél jobban tudod, hogy váltogatja ruháját a természet, s az ősz is csodás hangulatot teremt sokszínűségével!
Ha borongós is, de szép lett versed!
