Szivárog orromba a fülledt nyári levegő,
Szemeim vakitják a nap szikrái,
Kósza hajszál csiklandoz,
Ajkamon forró ajak kalandoz.
Fonnak a finom karok,
Menekülni nem akarok.
Égető pillantás vakító fénye
Életem valaha volt legrádágább kincse,
Fekete selyemtenger takarja vállam
A pillanat hatalmába vágyom.
Az Idő végtelen határokat ölt,
Meztelen Igazság az élet
Minden perc egy merénylet,
Egy pillanat az” Élet” mögött.
Hisz halott akinek szíve van.
Amint átnyújtja másnak
Kezei sírt ásnak,
Pillanatvarázs a pap,
Koporsó a heverő...
Hátamat égeti a Nap,
Folytón heves a levegő.
Hűsítő csóktenger
Tüzet csihol ereimben,
Verejték áradat duzzad
S cseppen államról a végtelenbe...
Mosoly fakad arcán
tiszta, őszinte mosoly...
Nagy átverés az élet
benne mindenki fogoly.
Hisz a lét határtalan
mint a kék ég,
Aki megakar halni
számára itt a vég.
Halhatatlanok kora ez:
Az élet a halál után is tervez.
Szerelem kulcsa a Paradicsomnak,
Világot ad a vakoknak,
Zenét ad a süketnek,
Szót ad a némának
És pótolhatatlan érzést a
Szívnek.
kormi37 - június 30 2009 15:33:15
Tetszik a versed, Gratulálok. Üdv. Kormi
rea - július 01 2009 15:40:09
Kedves Hunor!
Gyönyörű!!!
"Minden perc egy merénylet."
"Nagy átverés az élet
benne mindenki fogoly."
Még sorolhatnám...
Felülmúlhatatlan alkotás!!!
Szeretettel:Rea
gufi - augusztus 31 2009 20:00:23
Kedves Hunor!
Versed érett férfi benyomását kelti.Olyan érzéseket tartalmaznak soraid, mint aki már ezer dolgot átélt. Nagyon jó érzékkel írtad meg versed.
üdv:gufi
