Holnapban rejlő bíborfény-vágyakozás,
Hinti pipacsos íriszét a nyárba,
Homokdűnéken a vízforrás lelőhelye,
Tova tűnik a mában.
Nap peremén tündökölnek a lángvörös fények,
Kacsintó árnyékot játszanak a tavak öblében.
Csendes esőt hint a földre a pamacsos ég,
Gyöngyvirágok szirmaiban éled a lét.
Elemésztő tűzként sarjad érzések lángja,
Szivárvány elillanó illatára várva.
Esthajnal után, a holnap jön el,
A Nap bíborszíne, újra csókot lehel.
