A hiányok útján járva
- éhesen a beteljesülésre
- visszhangtalan lelkem
lóg a levegő karján.
Csak magányom az,
mit maradéktalanul
birtokolhatok; hűséges
társam és örökösöm ő:
a mindig érkező és
sehová nem jutó
vándor vagyok én.
Beteljesülésem tengere:
kiszáradt kút medre...
Csak a kongó szív
képes elnyelni s
elnyerni mindent
- hisz boldogok a
szellemi szegények -:
a folyton szomjazók
és mindig érkezők...
Szívem így lesz majd
jóllakott nagy álmokkal
s égő látomásokkal
gazdagon megrakodva.
gufi - július 05 2009 19:16:00
Kedves Zsanna!
Azért ennyire ne éld bele magad.
A magány számodra nem lehet a végállomás.
Hisz nem lehet igazi beteljesülés, talán átmeneti,
de nem végleges.Versed nagyon szép lett.
üdv:gufi
Metallica - július 06 2009 04:33:25
Kicsit közhelyes leszek kedves Zsanna. Minden zsák megtalálja foltját, reménykedni kell benne, hogy valóra váljon.
Szeretettel: István
