Várom a tavaszt,
Mely virágot fakaszt.
Mellyel búcsút intünk a tó jegének,
Mikor szell? szárnyán száll az ének.
Madarak dalolnak a fákon,
Hajnali harmat csillog a virágon.
Rügyezik a fa, kékebb az ég,
Tücsök dala zengi be az éjt.
Újra kél a szerelmünk szelleme,
Kezemmel kereslek kedvesen.
Szeret most az ég is,
Szeret a f?, a k?, és a fa.
Szeret a föld, s a víz is,
A hold leánya, és a nap fia.
denes - augusztus 27 2007 11:35:39
Szép tavaszváró és szerelemtámasztó verset írtál.
Henkee - augusztus 27 2007 14:04:58
Milyen kár,hogy még oly messze a Tavasz
Pedig annyira szépen leírtad,hogy a helyében most rögtön itt teremnék,ily dicséret hallatán
Heni
