Atyánk Ki a mennyekben lakozol
szenteltessenek meg
szegény szomorú emberek.
Szívük töressen meg:
szaggassa szét irgalmad
- benső részükig hasson
szerelmed csapása.
Hatódjanak meg szívjóságodon
könyörülj Atyánk
szegény beszennyezett emberek
bűntől görbedő testén:
hajlítsd Fiad szív-boltozatába
glóriás szentély-magasába...
Jöjjön el az árvák országa
a gálya sorsára jutottak
szabadulása...
Legyen meg dicső akaratuk
átértékelve motívumaikat,
mint a földön, úgy a mennyekben is
ragyogjon a megváltottak
fehér ruhája...
Kenyerüket add meg
az égieknek, a mennyei lényeknek
kik beírattak örökkévalóságba,
a Nagy Könyv lapjára...
Add, hogy bocsánatot nyerjenek
a bűntelen árvák
a szívjóságosak, a tiszták
a gonoszok szerencséjétől
érzett keserűségük miatt...
S nekik is megbocsássanak
a magabiztosak,
merev-nyakú önhittek,
celebek és egyebek -
az irgalmatlanok megtöressenek!
S adj nekünk mennyei kísértést
kísértést a jóra,
vakmerőséget az irgalomra:
meztelen hóra varrott
szívek fehér takarójára,
fehér gyolcsruha
mekulátlanságára...
S ne szabadíts meg
elleneinktől, hogy
kőszívük megtöressen
s könnyeinktől meghatódva
ájultan omoljanak
zokogva karjainkba.
Csak a gonosztól a gonosztól
szabadíts meg minket!
