Ha rá gondolok
Cseppfolyóssá vált bánat gördül le
Id?eke bölcs?iben
arcomon.
Ne haragudj, most a végén kezdek,
ott hol megértettem,
(vagy mégsem?)
hogy miért küldted ezt el nékem.
(remélem nem tévedek!)
Ez most különösen jólesett,
mert a lelki cs?d szélén állok,
nem kiáltok,
te mégis hallod.
Mond! Valóban így látod,
hogy én ilyen jó vagyok?
Ó mond, ha nem szégyelled!
Feloldozást jelenthet.
Könnyem sorol a papíron,
a fájdalmam alig bírom.
Ha rá gondolok
Cseppfolyóssá vált bánat gördül le
Id?eke bölcs?iben
arcomon.
Koholt vádon gondolkodom,
Mi szülte ellenem?
Hol terem
a lehetetlen?
Talán soha meg nem értem.
Csak átsiklok lassan felette,
Szeretetet adok helyette.
Várok, vágyom a jó szóra,
Mi a kínom feloldja.
Nagyon csúnyán meg vádoltak,
igaztalanul korholt az,
kit?l sosem vártam,
majdnem sóbálvánnyá váltam.
Röviden ennyi
bár tudom: ez semmi,
hogy értsd: mi bánt.
Fejtsünk meg egy nagy talányt!
Mond! Hiába való a jóság?
Értéktelen apróság?
Ha rá gondolok,
Cseppfolyóssá vált bánat gördül le
Id?eke bölcs?iben
arcomon.
