Mint égen a csillag
lüktető éjszakán,
mint tenger vad hullámzása
lemenő nap alkonyán,
mint virágillatú szellő simogatása, olyan a szívem,
mióta találkozott egy másik szívvel, a tiéddel.
Úgy csobbantál bele életembe,
mint kő a nyugodt tó vizébe,
s szerelem-hullámokat varázsoltál szürke életembe.
Napról napra nagyobb lesz e hullámzás,
a szellő-vihar hozzád sodor, átölel és fogva tart.
Így ülünk ketten egy piciny padon,
s reánk ragyog az álmos éjszaka
ezernyi csillaga, édes Csillagom.
