Sétálok az élet egyik újtán,
Számtalan mellékösvénye egyikén.
Haladok lassan, s belépek egyik ajtaján,
Félve járom azt, félve várom végét.
Rengeteg ajtó van, amelyen felirat nincs,
S mikor belépek, nem tudom hová érek.
Nem ismerem a határokat, lehet nincs is?
Lehet jó, s rossz csak emberi szülemény?
Mikor lépem át a határt, s honnan tudom azt?
Mikor értem át, hogy megbocsájthatatlant tettem?
Létezik b?n, s annak bocsánata?
Ha létezik akkor ki adja meg azt én nekem?
Félek sétálni az élet bármeilyik útján,
Félek el?re s hátra lépni,
Csak állok az ösvényen, az élet rohan tovább,
Megtalálom valaha az ajtót, hl valaki segít végzetem elérni?
Rosa Negra - augusztus 27 2007 13:50:54
Nekem nagyon tetszett a versed. Nagyon jó gondolatokat f?ztél bele, és teljesen átsz?tted a sötétség és a félelem fonalával. Gratulálok és köszönöm az élményt!
vhzsuzsa - szeptember 07 2007 20:19:10
Választékos,szép gondolatokkal átsz?tt vers, s talán még megtalálod azt a bizonyos ajtót is,ami majd magától kinyílik el?tted.
Zsuzsa
