Falakat épített körém,
S ellopta, ami az enyém.
Nem maradt más, csak az üres végtelen,
S a szívembe vésődő megannyi sérelem.
Egyedül maradtam, csak Ő van itt nekem,
Olyan, mintha Ő lenne borom és kenyerem.
Nélküle már levegőt sem kapok,
S kezdem úgy érezni magam, mint a rabok.
Pedig szívem szétfacsarta,
Ráugrott, majd összezúzta.
A hamvait tűzbe dobta,
Így került le a pokolba.
S én mégis szeretem,
Szeretem és megvetem.
Szívem a kezébe adtam,
De vissza csak darabokban kaptam.
gufi - július 26 2009 14:35:57
Kedves Mandie!
Fájdalmas sorok. Nehéz az élet ha az ember szíve meggyötört
és csak öszzetört darabok, mit vissza kapott. Az sajnos nehezen forr össze, a forradás hegjei megmaradnak örökre.
üdv:gufi
