|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Nézlek.Huncut csillogás ragyog a szemedben.
Szeretnéd, hogy megszólaljak, hogy én beszéljek.
Talán valami olyasmit vársz t?lem,
Hogy azt mondjam, eszméletlenül vágyom rád,
hogy mindig, minden egyes éjszaka,
mikor nem jön álom fáradt pilláimra,
csakis és minden más lehet?séget kizáróan
TE jársz az eszemben.
Hogy minden nélküled töltött pillanat
értelmetlen id?pocsékolás, mi több, kétségbeesett kiáltás azért,
mert már halálosan hiányzol.
Pedig hidd el nekem, ez nem így van.
Csupán az a boldogságos óra hiányzik,
Az a néhány eltelt, röpke perc,
Amit kettecskén töltünk, mosolyogva,
Nevetve a világon, nevetve magunkon
És ölelve egymást, érezni a kellemes melegséget,
ami akkor tölt el, mikor átfonom karjaimat
széles vállad bátor csontjain és érzem,
biztonságban vagyok és megnyugszom.
Szóval ez kell nekem, Nem TE hiányzol,
Hanem a pillanat, a szép napok,
kacajok, dalok,illatok és könnycseppek,
A lényünk, a világunk, a "MI" szó jelentése.
Amit kaphatok T?LED. Ismét mondom, nem TE.
Én nem vagyok beléd szerelmes. Nem.
Nem és nem. Hidd el! Fogd fel! Nem...
És mindezt bár magam meggy?zésére írtam,
Nem lettem benne biztosabb, hogy ez valóban így van... |
|
|
- augusztus 28 2007 12:12:20
Hát én sem vagyok benne biztos, s?t, az egész vers, bár a pillanatok, percek varázslatát ecseteli, a másik nélkül nem jöhetne létre.Tehát szerelmes vagy, csak nem akarod magad teljesen kiadni. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 08. kedd,
Mária, Adrienn napja van.
Holnap Ádám napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
