Nem tudom, mi lenne jó?!
Kapaszkodni emlékedbe, vagy ereszteni el.
Úgy hiányzik néhány szó,
mi még most is fülemben cseng.
Mikor halkan súgtad, mit érzel,
hogy nem engedsz el sohasem,
hogy engem kerestél és megtaláltál,
hogy mindig is csak énrám vártál...
Emlék. Szép emlék. Fájó emlék,
mit őrzök szivemben, mint féltett mesét.
Igaz mesét, mi véget ért, szomorú véget.
Egy seb, mi nem gyógyul be, míg én élek.
Pillantásod fájdít, mélyíti e sebet,
s egyre csak fáj, emészti lelkemet.
Vérző hegem senki sem látja, de a kín mardos,
nem mutatom, titkolom nagy bánatom.
Emlékek. Szép emlékek. Fájó emlékek,
tőletek búcsút mikor vehetek?
gufi - augusztus 05 2009 15:01:05
Kedves Theodora!
A vesbe öntött keserűség ma már a múlté, a fájó emlék sebe,
lassan de zsépen beforrott.Azóta már az élet édesebb oldalát látod.Akkori szenvedésed nagyon szépen leírod.
üdv:gufi
