Kínzás söpört végig akkor a városon
Azon a halálszagú, sötét hajnalon.
Nem láttam mást, csak a sok véres embert,
Ezt a csalódást mért én szenvedtem el?
Most már nem vagyok más,
Mint feketeszárnyú angyal,
Ki röptében száll
Együtt a bajjal.
Mert halált hozok már,
Csak rombolást,
Fekete s kemény pusztítást.
S ahogy egy szánalmas könny
Lecsordul arcomon,
Úgy válok köddé
És várom a pillanatot.
Hisz én vagyok az,
Kit a sors rendelt,
Az egyetlen fekete angyal,
Ki a halált hozza el.
Artemiszia - augusztus 06 2009 07:07:16
Nem rossz.
gufi - augusztus 06 2009 10:56:09
Kedves Alexa!
Fekete angyalod kissé misztikus, viszont nagyon jó.
üdv:gufi
Maryam - augusztus 06 2009 12:09:37
Sötét gondolatok, önvád...a változás rajtad áll.
Maryam
gondola - augusztus 06 2009 21:14:01
Szia Alexa!
A fekete angyal bizony sokunkat megigéz. De! Mégsem angyal, hiszen a pusztulás, elmúlás nem jöhet angyal képében! Nem!
Viszont írásod nagyon jó lett!
Artemiszia - augusztus 07 2009 13:52:52
Gondola! Gondolj csak az ördögre! Ő is egy (bukott) angyal.
