A múlt már régen tovaszállt, mint egy
Eleven kismadár, kinek szinte
Kínzó fájdalom az állandóság,
És vágyva néz szembe az újdonság
Izgalmas tényével. Nem tudja mit
Tegyen, mit érezzen, új, amit
Talált, félelmet vált ki belőle,
De nem tud szabadulni tőle.
Vonzza az ismeretlen varázsa,
De attól tart, bárki meglátja
Rajta az árulkodó jeleket,
Hogy benne valaminek vége lett.
Választás elé kerül: kockáztat
És elrepül vagy marad. Kószálnak
Benne a gondolatok: menni vagy
Maradni. Eltelt jó pár hosszú nap,
És döntött: elrepül. De elkésett:
A fagyos, hideg télnek vége lett,
Eljött újra a nyárnak hősége,
Elmúlt a változások bősége
És rájött: nincsen több lehetősége.
gufi - augusztus 06 2009 10:46:03
Kedves Krampusz!
A mondanivaló bent van a sorokban, egyértelműen megfogalmazva.Szolidan fájdalmas, nagyon tetszett.
üdv:gufi
