Látható lesz az időben öldöklés,
Nem távol a nagy évezredes kortól,
Mikor az eltemetettek kijönnek sírjukból.”
(Nostradamus: Próféciák X.74.)
I.
És örvendezzetek ti halandók
Mert csodák pedig vannak
A vágy is jele annak
Égre nézve sírnak a haldoklók
Bennetek halállal eltávozás
Az öldöklésvágy erősebb
Majdan ez lesz a véresebb
Veletek sekély elhatározás
Ezt látván az eltemetettek
Fel a fényre már nagyon futnának
Borzalmas vonítással kimásznak
Idejük vált elérkezettnek.
„Szent pompában hajolnak meg a zászlók
A nagy Törvényhozó jövetelekor.
Az alázatosakat felemeli, a lázadókat megbünteti.
A Földön senki hozzá hasonló nem születik.”
(Nostradamus: Próféciák V. 79)
II.
A gyönyörű öldöklő hadak
Hajlongva teszik le a fegyvert
Mindegyik vele kiutat nyert
Ki fényben szemük elé akad
Ki szívében tisztán behódol
A mindenség magasba emeli
Viszi magával együtt szárnyalni
Ki lázad csak vérben fuldokol.
A tovább szenvedők irigykedve
Titkon figyelik a legszebbet
-Miért nem ígért ő eleget-
Lent büszkén de megláncolva fekve.
„A test lélek nélkül többé nem lesz áldozat,
A halál napja születéssé lesz.
Isteni szellem teszi a lelket boldoggá,
Látva az Igét az ő örökkévalóságában”
(Nostradamus: Próféciák II.13)
III.
Egy szép lélek siratja a testet
Nem láthatja vastag földtől
A hideg s rideg kőtől
Képet róla csillagokkal festet
Te mosolyogj csak eltévedt árva
Könnycsepped helye virágot mutat
Hiszen nem lettél végül áldozat
Hogyan sírhatsz ennyire ezt látva
Jótevőd ki tett varázslatossá
Nézd már a fény is másképp kél
Szeress eztán mindent mi él
Sötétből jöttél s lettél naggyá.
„Az isteni szó adja az anyagnak
Felfogja eget, földet, titkot misztikus tényben.
Test, lélek, szellem bírva minden hatalmat
Annyira lábai alatt, mint az égi székben”
(Nostradamus: Próféciák III.2.)
IV.
A fény ajándéka testeden át
Áramlik az ereidben végig
Tudatod átjárja ízig-vérig
Széttörve már a józanész falát
Térdre rogysz eltakarod arcodat
Az őrültség öröm-könnycseppjeit
Hajtják lelked megszült szellemei
Majd felfogod misztikus valódat
Gyönyörű lettél s felmész az égig
Nyugodt szemeid mint aki ölt
Mosolyod furcsa alakot ölt
S csak repülsz idők végezetéig.
Ekka - július 19 2010 01:14:50
"S csak repülsz idők végezetéig..." ezt érzem, ahogy verseid olvasgatom, jobbnál jobbak, képtelen vagyok aludni menni, mert olvasnom kell... Pedig már azt sem tudom, ki vagyok, de a verseid ideláncolnak... Ekka
