nesztelen suhanok
az Ő álmába kapaszkodok
a bizonyosság
befelé fordul éppen
a sötétség
most boldogít
leülve ölelem az érzést
áldás' lehetett
ezen az estén
nem kérdeztünk
örültünk, melegnek
és fénynek
szóba se került
a betegség
élveztük-ízét az öregségnek
Peszmegne Baricz Agnes - augusztus 15 2009 15:21:18
Kedves Éva!
Azt hiszem az élet legszebb pillanatát örökítetted meg ebben a versben. A békét, ami rajtunk kívül van és időnként betölt. Öröm az apró dolgokban. Valóban áldott percek ezek.
Szép versedhez gratulálok.
Szeretettel: Ági
bZsanna - augusztus 15 2009 16:47:20
Szép hangulatú versedhez gartulálok!
Kedves Manon
és a versem alá írott kedves szavakat!
