Tudod néha még most is könnyezem
Tengerként árad e sós folyam,
Mégis a boldogság úszó árja
Ahová örömmel vetem magam.
Elmondom neked minden titkomat
Mindent mi fáj, mi boldogít,
Többet érsz nekem minden kincsnél
Viselnék érted bármi kínt.
Elönt a forróság ha látlak téged
Lázas testemen izzadtság csorog,
Remeg? ajkam csak te gyógyítod
Ha pici szád csókjait rálopod.
Mikor veled vagyok röpülnek az órák
A napok az évek mind egybefolynak,
Nélküled szinte megáll az id?
Monoton percek múlni nem akarnak.
Oly fontos vagy nekem drága kicsi leány
Mint sötét égboltnak éjjel a holdsugár,
Mint aszályos évben földnek a csapadék
Mint szomorú arcnak a simogató kéz.
Te jelented a fényt, az életet
Nem tudok meglenni nélküled.
Te vagy a napsugár éltet? melege,
Te vagy a forrás h?sít? vize,
Te vagy a vár védelmez? fallal,
Te vagy a kedves aki megvigasztal.
