Mindenhol emberek, madarak, virág illat
A természet csábít, s hívogat
De nem ver át mint ahogy mások
Folyton eszembe jutó csalódások
Futás közben mindent átgondoltam
A találkozás után persze boldog voltam
Varázsoltam, és nevettem
Most fúj a szél, beleremegtem
Fázom, de ez az illat olyan friss
Boldog virág illat, ilyen nincs
A leveleknek egyik fele világosabb mint a másik
A szavaival minden ember dobálózik
Nem gondolja hogy másnak fáj
A barátságot ezzel elrontani kár
Előttem a sötét, borús ég
Messzebb inspiráló, hűs fény
Csak ülni benned, mindent végig gondolni a szélben
Csak sírni a nagy messzeségben
Még fázni is jó benned
Nem tudom ki szeret jobban: én téged, vagy te a szerelmed
vali75 - augusztus 19 2009 13:40:45
Szia!Tetszik,átérzem a mondanivalóját!
gufi - augusztus 20 2009 11:48:05
Kedves Swan!
A természet kikapcsol, megnyugtat, benne csak ritkán csalódhatsz.
Versedben mind ezt szépen megfogalmaztad. Csodás lett.
üdv:gufi
heaven - augusztus 20 2009 17:15:53
Igazán jól sikerült, elbarangoltunk kicsit a 'természetbe'. Együtt érzek veled, soraid szomorúak.
