Magyarok Istene meghalt,
Lehet, alszik és csak sóhajt.
Mennyi mindent tett a magyar
Egyesülni sose akar.
A jelenben fele itt van
Másik fele még a múltban.
Tépi láncát gondolatba
Nem hallgatnak az okosra.
Nehéz a gond, szárad a lomb,
Mélyül a vízben az árok.
Rohan a világ és mi nem
Ezért fáj mindig a szívem.
Szóljon minden szívben a dal,
Úgy úszunk, mint vízben a hal.
Bánatunk legyen a múlté,
Öröm mindig a jelené.
Lassan örülnünk kell annak,
Hogy mások élni hagynak.
Isten szava, akarata
Legyen minden szívben haza!
gufi - augusztus 26 2009 21:38:04
Kedves Zeta!
Ismét szép hazafias verset írtál.Örülök, hogy néha ijeneket olvashatok, ilyenkor nagyon boldog vagyok.
üdv:gufi
nagygabi - augusztus 27 2009 04:03:31
Kedves Zeta!
Tetszett kis versed, igazán jó volt olvasni.
Szeretettel gratulálok: nagygabi!
rea - augusztus 27 2009 12:39:12
Kedves Zeta!
Szívemből szóltál!
Szeretettel:Rea
bZsanna - augusztus 27 2009 14:24:42
ZETA, nagyon szuper a versed, és ráférne mer igen a magyarokra, ha úsznának egy kicsit a vízben, mint a hal, s nem a lyukat keresnék a sajtban, hanem időnként meglátnák a sajtot is és hálát adnának érte, Szóval klassz!!!
etszett kis versed, igazán jó volt olvasni. 
