Lehet sírva is ....nevetni!
Borult időben ....jót derülni....
Kacagjunk hát cimborák....
Csaplárné.... ide a legjobb borát!
Bőgve mulat a Magyar....
Századok súlya ....mi betakar!
Nincs már víg esztendő....
Csak .......a súlyos következő!
Láncától ...bőszen szabadulna..
Sorsát ....siratva ,sajgón ringatja...
Kacagva remeg a múlt néma könnye..
Csizmát húz az idő....ballag a jövőbe...
...............................................duma....
Van, amikor egyik szemünk sír, a másik nevet, sírva mulatunk, vagy nevetünk nyomoruságunkban.
Gondoljunk csak a Himnusz szövegére:..."megbünhődte már a nép a múltat, s jövedőt."
Úgy látszik, ez nem egészen így van. Szinte folyamatosan bünhődünk azért a jövendőért, ami nem is biztos, hogy eljön a számunkra.
Figyelemre méltó gondolataid vannak.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
gufi - szeptember 01 2009 19:50:19
Kedves Duma!
Tán nyaraltál?
Versed kicsit viccesen kezted de a végét nagyon komolyra vetted.
Hegedű dem is kell hozzája, így is sír a magyar nótája.
üdv:gufi
heaven - szeptember 06 2009 17:47:58
Érdekes és elgondolkodtató a versed. Jól sikerült.
