|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
A Kecseti nyugalom
Hargitának zöld völgyében,
Apró falu ring ölében.
Egyszer, mikor arra jártam,
Felhők alatt mosolyt láttam.
Halk nótákat susogtak a fák,
Tónak partján hajlongott a nád,
Fenyő madár párját nézte,
S, szívét zárta az ő szívébe.
Csak néztem, és láttam a hegyeket,
Míg a szem ellát, körbe, körbe vezetett.
Festeni s leírni azt nem lehet, hát
Mosolygok, hogy ne lássad a könnyemet. |
|
|
- szeptember 02 2009 13:42:31
Kedves Sancho!
Csodálatos a táj, dallamos versedben,
én viszont itthon, nyugodtan megkönnyezhetem.
üdv:gufi |
- szeptember 02 2009 21:13:10
szép képek, szép hangulat... |
- szeptember 03 2009 09:22:03
Kedves Sancho!
Én azt hiszem, örömkönnyek voltak azok!
Nagyon szép a vers!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- szeptember 06 2009 17:50:24
Szavakat nem találok annyira tetszett. Elbűvölt teljesen. |
- szeptember 10 2009 08:22:08
Jól látjátok a dolgokat versemben. Igen nehéz az, amikor az ember sírni készül és a könnyek ott sorakoznak egymás után, de mégsem a NAGY bánat miatt, hanem egyfajta belső örömtől csillognak a szemek.
Köszönöm nektek! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 23. péntek,
Köztárs. napja, Gyöngyi napja van.
Holnap Salamon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
