Lépkedtünk hallgatag az úton,
Az Ősz közeledett, láttuk ahogyan leereszkedik.
Piros-réz színében a rét egy könnyü ruha
Hideg van...s elszomorít.
Virág, világosság hiányzik.
A Nyírfaerdő könnyű fái nyögnek,
Mintha ezüstös szine a múltba visszatérne,
A megfagyott telihold felszökött az Égre,
Sárgás sajtja...mutatkozik, halvány csábitásként,
Varázslata köt szerelmünknek reményt.
Most mikor minden múló
Fekete haján s a gyülölet mosolyán...
Csunyább szó nem létezik.
A fájdalomnak zúzmarája szánkon
S a fagyos kezeink sem kulcsolódnak itt.
Torma Zsuzsanna - szeptember 09 2009 12:13:07
Nagyon szép, s valóban az őszi elmúlást idéző vers!
Valahogy az utóbbi négy napban eluralkodott rajtam is az őszi melankólia!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
szoszircsi - szeptember 09 2009 13:40:02
Szia Iytop!
...majdnem napra pontosan egyidősek vagyunk...mélységesen értem és érzem amiről írsz...s ez nem csupán naptár kérdése...férfiaknál nagyon ritka az az érzelmi mélység, ami jellemző szinte kivétel nélkül, minden írásodra...szeretem a hangulataidat...a színeidet a szavaidat , még akkor is, amikor ilyen végtelen szomorú és melankolikus,- mint ez itt most...
Nagyon tetszik
Szeretettel
szí.
Lyza - szeptember 09 2009 13:53:27
Szép szomorkás vers...Gratulálok!...Lyza
winston - szeptember 09 2009 14:15:38
szomorú hangulatát nagyon átéreztem...
bZsanna - szeptember 09 2009 16:08:29
Kedves Iytop! Versed nagyon meghatott. gyönyörű és melankólikus; igazi őszi hangulat. Szeretettel gratulálok
reitinger jolan - szeptember 09 2009 18:11:26
Nem rég még, hogy vártuk a tavaszt ... és huss a nyárral együtt tovaszállt.
Szeretettel Joli
era - szeptember 09 2009 18:59:23
Szép versedhez gratulálok!
üdv.era
gufi - szeptember 09 2009 20:51:35
Kedves Elemér!
Gyönyörő őszi képet festettél.
üdv:gufi
