Szárnyalj szívem szárnyalj
Hazudj csapd be az anyagot
Hittel hagyd el a föld porát
Ne higgy a lezuhanásban
Csak kapaszkodj törj fel bátran
Emeld fejed a fénybe
Hidd el hogy neked sikerül
Világítson az arcod
izzon a szárnyad a szélben
Szállj fel szívem egyedül
Északi széllel repülj
Déli széllel szállj el
- Melengessen legbelül -
Hagyd el a sáros utcát
Tűnj el az éji égen
Tanulj meg tündökölni
Tündökölni egyedül
Hidd el hogy érted amit
Értened illik és kell
Érted halt kínhalált
Mikor egyedül volt az Isten.
bZs
(Központozás nélkül, mert nem akartam annyi ! jelet írni)
reitinger jolan - szeptember 11 2009 15:30:18
Nagyon tetszik ahogy érzéseidet, hitedet megfogalmazod.
Ez a versed is olyan, mintha kiszakítottad volna magadból.
Egyszerű és kifejező.
Gratulálok.
Szeretettel Joli
bZsanna - szeptember 11 2009 15:43:04
Köszönöm szépen Jolika.
Megragadom a lehetőséget és Mindenkinek, aki a "végső erdő" c. versemhez írt, nagyon megköszönöm, hogy olyan sokra értékeltétek azt a verset. Igen, változtattam egy szót benne.. Köszönöm bZs
Lyza - szeptember 11 2009 19:41:34
Szép, kifejező írás!...Gratulálok!...Lyza
gufi - szeptember 11 2009 20:37:37
Kedves Zsanna!
Szárnyaljon szíved egyre magasabbra, nem csak a versedben hanem a valóságban. Érzéki versed nagyon szép lett.
üdv:gufi
nagygabi - szeptember 12 2009 05:22:40
Nagyon szép!Kedves Zsanna!
