Elhervadtak a szavak lombjuk nincs
csak a fájdalomnak
érfalon dobbanások halkulnak
csöndje megbontja becsapja
darabokra töri ablakait
az éjszakának
elhervadtak a szavak
kacagó kertjei
most nem csilingelnek
színpompás betűk
reszketve dideregnek
a lavina -zuhanású fagyban
jéggel jelölte köddel befödte
dermesztő hidegség
karóit verte a földbe
jégkristályok cseppekben
fagytak szememre
és hiába a szó
a szó elhervadt
ott állok alatta mezítelen
most még fázom de de
ne szólj csak meleg kezed
tedd egyiket ide másikat
kérlek a Te szívedre
lelkem még él az nem hal soha
ha a szó hervadt is mi ne legyünk mostoha...
Torma Zsuzsanna - szeptember 18 2009 07:22:26
Nagyon szép, kedves Mandra!
Írásjelek nélkül is nagyon jól megérthető
A rímeket is megtaláltam. Nekem tetszett!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
vali75 - szeptember 18 2009 07:24:00
Kedves Mandra!
Nagyon szép a versed,szomorú,de érzéseidet remekül tükrözi!Gratulálok!Szeretettel:Vali.
Hunor - szeptember 18 2009 13:59:23
Kedves Mandra,
A versed érzelemvilága igen figyelemreméltó, mintha "én és Én" lennél.
Gratulálok.
Üdv.:Hunor
heaven - szeptember 18 2009 14:40:03
Fájdalmasan szép.
