Ha látsz, egy szép arcot melyről nem tudod levenni a szemed,
Őt látod
Ha két igézően szikrázó- mélységes tűzzel telt- feneketlen kúttal találkozol,
Az ö szemeibe nézel
Ha hallasz hárfazengéshez fogható, édesen csengő dallamot,
Az ő nevetését hallod
Ha tavaszi virágos mező illatfelhője is elbújhat a varázslatos illata mögött,
Az ő illatát érzed
Ha elbűvöl két elragadóan gömbölyded forma, mi beléd hasítja férfi mivoltod,
Az ő keblei vannak előtted
Ha érzel selymes simogatást, amitől egész tested minden porcikája megremeg,
Az ő keze simogat
Ha tested hatalmába keríti a mindent elsöprő legyőzhetetlen boldogság,
Az ő karjai ölelnek át
Ha ajkad mennyei mámorban úszik mohón követelve az újabb és újabb kéjt,
Ő halmoz el csókjaival
Ha reszketve markolsz egy bágyadt virágcsokrot könnyekkel a szemedben,
Ő várod hiába
Ha elviselhetetlenül kínzó, szűnni nem akaró fájdalmat érzel szívedben,
Ő bántott meg
Ha üresen tátongó szakadéknak érzed nyomorult fölösleges életed,
Ő hagyott el
Ha sivár kiégett életed eldobni készülsz saját beteg elmédbe zuhanva
Ő az, ki miatt ne tedd.
