Beismerem, nyílt leszek
Csak mesélek, nem kérdezek
Te csak ülj le, és figyelj jól
S ha kérdezek, ne válaszolj.
Most álmodunk, vagy áhítat,
Mi minden porcikát átitat,
S hol van a kedv, gondolat
Mivel mosolyra fakasztottalak.
Mondd, hol van a sejtelem
Vagy a kevéske félelem,
Bús ködök, s fénysugarak
Melyek mosolyra fakasztanak?
Ha meg is értem elméd világát
S összerakom minden szilánkját,
Nem értem, én hogy kerülök bele,
S hogy nézzek így szemedbe?
mit tegyek, hogy meg ne törj
s pillantásoddal meg ne ölj.
szerény búcsút hogy vegyek tőled
S mit tehetek majd érted…
Most az egyszer nyílt leszek
S talán ezzel jót teszek.
