Csigaházba bújok örökre,
ha nem láthatlak.
Fűszálak takarnak majd,
ha feljön a hold
magányos nyári éjszakán.
Dús rétek mélyén
esők hűvöse vigasztal.
Katicabogár szárnya
érinti lelkem,
hogy gondolatban
hozzád találjak,
míg vissza nem térsz
egy tücsökdalos alkonyon.
