Arcom sötét, kifürkészhetetlen,
Szavam csendes, érthetetlen,
Szememben sötét éjszakák képe,
Lehullott már rám a bánatnak leple.
E szívszorító érzést nem látja a világ,
Csak én tudom, hogy szívemben nem nyílik már virág.
Minden egyhangú, fekete-fehér.
Vajon ez a bánatos szív meddig él?
Szememben könny már nem csillan,
Az rég elveszett az emlék-patakban.
Múltam elásva, eltemetve
A világ fájdalmával együtt a fejembe.
Dream Girl - szeptember 27 2009 20:21:59
Ennek egy része ismerős
igazán átadtad mit érzel ebben a versben.
Gratulálok hozzá:Uncsid
vali75 - szeptember 28 2009 12:30:41
Kedves Sophie!
Remélem megtalálod a kiutat ebből az átmeneti rossz hangulatból és helyreáll a lelkiállapotod!Szeretettel:Vali.
