Ne gyere közelebb! ...
Te csak szórakozni vágysz,
én valakire ki szeret.
Neked kaland kell csupán;
nem érzelem.
; - Ó, nem!
Ne gyere közelebb!
Mit adhatnál nekem? ...
A szíved másé.
És én is
mit adhatnék
neked mást;
mint bánatom
s a könnyeket ...
Sebzett lelkem
nem bír el
több terhet ....
Láttál nevetni;
de nem tudhatod
; - és ez az én hibám,
tudom;
nem e álarc volt
csupán
a mosoly
arcomon
... mely elfedi
bánatom.
S ha mögé tekintsz;
nem rettensz e el
majd; attól amit
látsz ...
A keménynek tűnő
külső;
egy örökké rettegő;
ijedt kislányt rejt;
ki oltalomra vágy.
Ott kuporog bennem;
a szívem kulcsát
ő őrzi;
s fél; már bárkit
beengedni;
hisz megszokta;
hogy csak bántják ...
Nagy; sötét szeme
esdeklőn tekint rád
; - ne bántsd!
gondola - szeptember 28 2009 18:56:42
Szia Irda!
Nehéz felengedni, ha többször csalódsz... de fel kell! Sokszor magunk is hibásak vagyunk, ha vesztett ügybe hagyjuk hajszolni magunkat érzelmeink által. Túl pici az a bizonyos határ. Ne félj, és légy okos! Mit is írok itt, hiszen felismerted a szándékot, már csak következetesnek kell lenned!
Szépen átadtad, mi Benned dúl.
Irda - szeptember 28 2009 19:53:18
Köszönöm a biztató szavakat, nagyon kedvesek vagytok!...Irda
