|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Barátságod felé...
Órák, napok, hetek
S tán hosszú hónapok.
Várni türelmesen,
Nehéz nagyon!
Buborékba zárt
Gondolatok, mik
Repkednek imitt,
s amott.
Istenhez fohászkodom,
S szavakat mormolok.
Várakozom.
Órák, napok,
Vagy hónapok.
Buborékba zárt
Fohászok,
Miket csakis
Istennek mondhatok.
Hinni és bízni,
Napokon át a kék
Eget vagy az esőt nézni.
Dolgozni, aludni,
S kelni.
Vagy csak hagyni
Az időt múlni.
Néha egy-egy
Buborékot fújni.
Reménykedve
Az égre nézni,
S a hulló csillagból
Remélni.
Ezt kell tennem.
Tudom. |
|
|
- szeptember 29 2009 22:27:53
Reménytelen szerelmet sejtetnek soraid...várni a legrosszabb
A remény hal meg utoljára...
Maryam |
- szeptember 29 2009 22:47:46
Szia!
Egy nagyon jó ritmusú, sodró, kellemes vers, nincs benne görcs, kapaszkodás...de mégis mélyen kiérezhető amit érzel, a hűvös ész a végén....nos, ez az ami nehéz...
Igazán tetszik
szí. |
- szeptember 30 2009 18:32:21
Köszönöm szépen kedves hozzászólásaitokat!
Elgondolkodtam kedves Maryam, azon, amit írtál. Az ember van, hogy nem is tudja, mások mit éreznek ki a soraiból. Ezek szerint egy versben a tudatalattink, avagy a belsőnk is megszólal(hat), kihallatszik.
Ez egy ismeretségből a barátság felé haladó vers lenne, ha reménytelen szerelemnek is tűnik. De inkább plátóinak mondhatnám, vagy mondhattam volna. Azonban, mára úgy tűnik a barátság is eltűnni látszik. Nincs férfi és nő közötti barátság, nem lehet!?...
yroD |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. augusztus 12. kedd,
Klára napja van.
Holnap Ipoly napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
